Az indukciós helyiségfűtés és az ellenállásfűtés a helyiségek fűtésének két különböző módja, és eltérő elveken működnek:

1. Indukciós szobafűtés: Ez a módszer elektromágneses mezőket használ a hő előállítására. Az indukciós fűtőberendezések mágneses teret hoznak létre, amely elektromos áramokat, úgynevezett örvényáramot okoz a helyiségben lévő vezető anyagokon (például fémtárgyakon) belül. Ezek az áramok hőt termelnek az anyagon belüli ellenálláson keresztül. Ezután a hőt kibocsátják a helyiségbe, felmelegítve azt. Ez a fűtési forma hatékony és nagyon gyors is, mivel a hőt közvetlenül az elektromos áramból állítják elő, köztes mechanizmusok nélkül.

2. Ellenállási szobafűtés: Az elektromos fűtésnek ez a hagyományos formája ellenállásos elemeket (például vezetékeket vagy tekercseket, például nikrómból készült anyagokat) használ, amelyek felmelegednek, amikor elektromos áram halad át rajtuk. Ez a hő azután konvekcióval vagy sugárzással a helyiség levegőjébe kerül. Az ellenállásos fűtőberendezések egyszerűek és megbízhatóak, de kevésbé energiahatékonyak más fűtési módokhoz képest, mivel az energia egy része elvész az elektromos áram hővé alakítása során.

Összességében a fő különbség a hőtermelés módjában rejlik: az indukciós fűtés mágneses mezőket használ a hő létrehozására a tárgyakon belül, míg az ellenállásfűtés közvetlenül egy elemet melegít fel a környező levegő felmelegítésére.